Nem konvencionális, de kimutatott, felderített, kitermelhetőnek minősített gázvagyonunk 2300 milliárd van. Ezért már érdemes volna legalább "kisujjat mozdítani". De a MOL 1992-ben befejezte a kutatási tevékenységet. A műszaki fejlesztést is beleértve. A szakmabeliek tudják, hogy a bányászat akkor tud hosszútávú lenni egy területen, ha a termelés mellett a kutatást is kőkeményen gyakorolja. Egy-egy mező termelésbe állításának megtérülési ideje 10-12 év.
A nem konvencionális gázt nevezik Amerikából exportált tudás révén palagáznak. Csakhogy a palagáz legfőbb ismérve, a szerves anyagnak a kőzetté alakulással egyidőben történő bezáródása az agyagba, ami aztán palává kövül. Márpedig a 2300 milliárd m3 jelentős része neogén rétegekben van. Amely időszakról a geológusok azt mondják, hogy nem volt olyan burjánzó az élet, amiből számottevő fosszilis ásvány keletkezhetett volna. A nagyalföldi szénhidrogén telepek nagy többségét migrációs eredetűnek tekintik. A makói kutatási tervet nem ismerem, de azt tudom, hogy a Makói-árokban a kristályos kőzetek (nem üledékes) 6800 m alatt kezdődnek.
A Nagyalföldön 3000 m alatt a gázrétegek máig megmagyarázatlanul viselkednek. Fúrás közben alig bírták egyensúlyban tartani az öblítést. Folyton ki akart törni a gáz. Azonban a beáramlás vizsgálatok már nem adtak ipari mennyiséget. Semmilyen rétegrepesztési erőlködés ellenére sem. Volt, hogy Amerikából hozattak "profi" rétegrepesztőket (az idézőjel annak szólt, hogy ekkor derült ki, hogy a hazaiak is világszínvonalon dolgoznak)
Én ennek a jelenségnek a kutatásával foglalkoztam '83-ig. Tehát közelről tudom, hogy semmi köze a palagázhoz, mert nem márgákra, hanem homokkövekre volt jellemző ez a tömeges jelenség. Sajnos a kutatás politikai okokból félbeszakadt. A feltételezett okokat tovább tudtam vizsgálni a mecseki szén metánjánál is. Ahol rendszeresen gázkitörések voltak. A provokációs robbantások rendszere szüntette meg a baleseteket. A bányatérségek, lecsapoló rendszerek mégsem voltak képesek lecsapolni hosszú évtizedek alatt sem a metánt. Itt csak annyit erről, hogy dinamikus kőzetmechanikai jelenségről van szó. A kezelési lehetőség nagyon összetett. De nem lehetetlen. A repesztésben, új fúrásokban a bezáródás ismét bekövetkezik. A palagáz estében mindössze annyit kell tenni, hogy a nagyon kicsi áteresztőképesség miatti szivárgást kell ipari méretűre intenzifikálni, hidraulikus rétegrepesztéssel, laterálisan vezetett fúrásokkal. Már a 90-es években jöttek ide kanadaiak, amerikaiak. De mivel a saját tudásukat akarták ide adaptálni, ezidáig sikertelenek voltak. A magyarok a föld alatt sem olyanok, mint a Big Brother.
Tény, hogy nincs a fiókban technológia a kihozatalhoz. De a MOL 20 év óta nem használja a magyar agyat. A régit eltemette, újat meg nem csináltatott. Mindent megtett, megtesz, hogy negligálja az itteni értékeket. Ugyanaz, mint amikor fizettek azért, hogy a történelmi borvidéken kivágják a szőlőt. Az SZKFI egyik világhírű osztálya a fúrási geofizika volt. A legelső volt, amit lapátra tettek. Kimagasló nyereségessége, világpiaci léte ellenére. A második volt a földalatti olajelégetési technológia a homokkőben megtapadt maradék (40-80 %) kihozatalára (A felségem kutatási eredményeit máig tanítják, használják Edmontonban. Az általa begyújtott mezőt máig művelik Indiában. Itthon nem kellett, mert az egyetlen, legvadabb geológiai szerkezetben (Demjén) végzett üzemi kísérlet túlárazot önköltsége 48 $-ra jött ki, a mai 100-al szemben.)
A palagáz elleni lakossági ellenállás is egy médiafelfújt hisztéria. Abszolút szakmaiatlan. A rétegrepesztést már hamarabb kitalálták, minta palagázt. Magyarországon spontán felrepedésből volt a műszaki baleset. A balesetekről nem a repesztési technológia, hanem a felületes alkalmazás tehet. Ugyanis az in-situ kőzetfeszültségtől függően jön létre a repedés. Általában laterális, de húzott szerkezetben függőleges. Utóbbi esetben ellenőrizhetetlenül összenyitja a rétegeket, olykor a felszínig felfut, felhozva a gázt. Ami belobban. (Battonya-37, 900 m-ben)
Ami miatt csak támogatni lehet az orbáni gazdasági törekvéseket, az többek között a MOL államosítása. A MOL azért lett létrehozva, hogy a nemzeti ásványvagyont kitermelje, hasznosítsa. A finomítás, értékesítés az már csak a végszó. Tény, hogy a nyereség ott keletkezik. De leválasztani ugyanaz a hülyeség, mint ahogy a vasúti teherszállítást leválasztották a pályafenntartásról. Elprivatizálni. De pályafenntartás nélkül nincs vasút, vasút nélkül nincs ország. Tehát az ország kénytelen a zsebébe nyúlni akkor is, ha a teherszállítás nem fizeti meg a pályafenntartást, mert így monopolhelyzetbe lett emelve. Ki lett ez találva kapitalista ésszel! (A dolognak egy másik szála, hogy egy teherszerelvény Magyarországon 3,5 napig megy az egyik országhatártól a másikig! Ez sem véletlen. Szerintem.) A szénhidrogéneknél annyiból más a helyzet, hogy a nyersanyagot meg lehet venni a világpiacon. Tehát következmények nélkül a szemétbe lehet dobni a magyar ásványvagyont, és infrastrukturát. De miért is? Kinek jó ez? Az új tulajdonos csapat máshol már meglévő beruházásának a megtérülését javítja ha kevesebb konkurens termék van a piacon. Különösen akkor, ha az egész iparágat kevesebbért vásárolja fel, mint a finomítók, benzinkúthálózat valós előállítási értéke. (A technikáját lásd később.)
A mintegy nyolc egymás fölött lévő algyői telep önmagában bizonyítja a nemzeti kezelés szükségességét. Ha egy rablógazdálkodásban érdekelt hozzáállás a kezdetekkor elkezdi termelni az első elért (felső) rétegekből az olajat, jónéhány mező tartalma maradt volna ismeretlenül a föld alatt. A rablógazdálkodás szelleme nem a maximális kihozatal, hanem a maximálisan rövid megtérülési idő. Utána már extraprofit jön, nem kritikus, hogy meddig. Csak a bányászatban a sorrendek nem tetszőlegesen rendezhetők. Ha egy kutat nem úgy képeztem ki, hogy mind a 8 réteghez hozzáférjek belőle, akkor fúrhatok újat. Például, és stb.
A szénbányászat tönkretétele akkor kezdődött, amikor a közgazdászok kezébe került az állami gazdálkodás. Rögtön megszüntették a trösztöket. Mert számukra túlságosan nehezen volt átlátható, mi a gazdaságos és mi a gazdaságtalan. Persze a munkahely előkészítés csupa ráfizetés. Ráadásul hónapokig tart. A trösztök át tudták hidalni, hogy a kisebb bányák az előkészítési időszakban pénzt nem termeltek. Mikor magukra maradtak, az első alkalommal, ahogyan kifutott egy mező, elkezdtek új munkahelyet kialakítani, rögtön becsődöltek. Mert nem hagyták náluk a leválasztáskor az eszközök értékcsökkenéseit ellensúlyozó tartalékokat!
AMINEK HIÁNYÁT A LEÁNYFALUSI STRANDNÁL ÉVEK ÓTA KIFOGÁSOLOM!
A napokban tudtam meg, hogy a Kft-be apportált összes vagyont 28 MFt-ra árazták be. Benne azzal a 40 éves termálkúttal, aminek előállítási költsége 100 millió körül van. A béléscsövének vékonyodottsága mérhető! A "csupa közgazdász" önkormányzat árazta be 2003-ban. Közöttük, aki botrányt csapott az 1 millió márkás (árfolyama 100 Ft körül volt) eladás ellen. Ekkor világosodott meg előttem a privatizáció során történt legatyásításunk oka. Drága közgazdászaink akarva-akaratlan a semmitmondó könyvi értékeken árazták be az eladott eszközöket. Az avulással korrigált újraelőállítási költség helyett.
Igaz a szénbányákra rátett egy lapáttal a Kapolyi ipari miniszteri gazdaságpolitika. A bánya ipartervezés úgy történik, hogy a műrevaló (ipari) vagyonhoz (költség)optimalizálják a bánya kialakítását. Elvileg akkor fizetődött ki a bányászkodás, amikor az utolsó csille szén kijött. Az induló beruházásra valót, ami az összes költség tetemes része, honnan máshonnan vették volna, mint hitelre. Így volt ez Mány esetében is. A terv 7 % kamattal számított. Egyszer csak kitalálták, hogy a 14 % az egy jobb kamat. Viszont szociális okokból a szén árát nem engedték emelni. Az országnak nem volt pénze kompenzálni, gazdálkodják ki a bányák. (Az eocén program balsikere külön téma, most ne keverjük ide) Mielőtt a helyére kerülhettek volna a dolgok, beindult a Margaret Thatcher által a bányászok ellen megrendelt globális felmelegedés csalás. Lásd http://prokontraleanyfalun.blogspot.hu/2012/12/globalis-csalas.html Hipp-hopp szénimportőrré lett a bányász szakszervezet elnöke (amerikai minta ez is), energiaimportőrré a volt ipari miniszter. Nagyon kapóra jött nekik a CO2 hisztéria. Az ukrán erőműben elfüstölt szén az más tészta, az nem Európa. Különösen akkor, ha az ügyesen meglobberelt hatósági villanyárból 40 % hasznot lehet bezsebelni.
Bence! Bocsánatot kérek, hogy elragadtattam magam. Hónapok óta erőlködöm a média ferdítései ellen. És dühít, amikor a butaság erőszakot vesz a tudáson.
Valami olyasmit szeretnék elhinteni a köztudatban, hogy az egyes tudományágak képviselőit ideje lenne összezárni egy légtérbe. (Antall az ipari minisztériumában egyetlen bányamérnököt hagyott) A közgazdászt, a geológust, az ipartervező bányászt, a kereskedőt. De egyenrangúan! Ha nem komplexitásában kezeljük a dolgokat, az oligarchák természetüknél fogva felzabálnak.
Persze az volna a jó, ha ezekről nem én, a bikfapoéta írkálgatnék az emlékkönyveimbe, meg a flaszterra, hanem az oknyomozó újságírók dugnának a Fontos Elvtársak orra alá. Node a sláger témákat kifizetődőbb tovább fújni, mintsem széllel szemben satöbbi. Ez is a fogyasztói társadalom illetve a munkanélküliségi gazdaságpolitika hozadéka. A napjainkban fortyogó amerikai látszatdemokrácia mögé dugva (Többek között bírósági eljárás nélkül megtiltják magyar kormányhivatalnok beutazását az USA-ba. Minden információ átadását megtagadva a magyar hatóságoknak. Ez a jogállamiság! Agyrém!)
Az EU-ban lenni számos pótolhatatlan okból jó. De önmagában attól, hogy benne vagyunk, és szabadjára engedünk mindent, hogy majd magától jó lesz, az téveszme.
Dr. Tóth Béla 2014.10.19.
