Történt, hogy 2008. tavaszán megkeresett egy budapesti ingatlanközvetítő; van egy vevője a Sorg-villára, ha felezünk a jutalékon. Miután a saját stratégiám kevés eséllyel kecsegtetett (részletek itt), és nem éreztem magam jogosultnak hátráltatni Leányfalu értékesítési esélyeit, elmentem a találkozóra.
A hivatalos felállásról való tájékoztatással kezdtem, azaz, hogy 600 MFt-nál kevesebbről szó sem lehet, és nyilvános pályázatú aukcióra kell zárt ajánlatot benyújtaniuk. Mondták, tudják, mert az ügyfelük járt az önkormányzatnál, alpolgármester úr végig is vezette az ingatlanon. "Akkor miért jöttek hozzám, az egyik ingatlanközvetítőhöz?" - kérdeztem. Nekik megéri a ráfordítást - mondták (hiszen nem az ő pénzüket csorbítja), ha az én szakértelmemmel lesz az eljárás lebonyolítva. Olvastak az interneten. Kértem is a vevőjelölttől papírt, hogy az én hirdetésemmel találkoztak először. Bemutattak egy grandiózus világösszefogó alapítványt, amelyik oktatóközpontjához keresnek ingatlant, és némely paraméterében Leányfalu jobb hely lenne hozzá, mint Budapest. Több minden volt gyanús a dologban (részletek itt). De mint már említettem, nem éreztem felhatalmazva magamat arra, hogy vélelmek mentén egyszemélyben előítélkezve elrontsam Leányfalu egy esélyét ekkora volumenű ügyben.
Polgármester úr és a Képviselő Testület is nagyon rugalmas volt. A lehetséges minimális időn belül elintézték a pályáztatás körüli teendőket. Még egy ellenjelölt is akadt hirtelen. Megkönnyebbültem. Lesz valódi versenyhelyzet!
Az utolsó pillanatokra kierőszakoltam egy találkozót a vevőjelölttel. Elővezettem az előkészítés állapotát, amikor a vevőjelölt ráförmedt az őt képviselő csapatra. De uraim, nem megmondtam, hogy 400 milliónál többet nem adok!
Ezzel a csattanóval be is fejezném a mesét, de a valósághoz tartozik még, hogy a másik vevő is visszalépett. Nem kell elhinni, de a vevőjelölt hosszasan győzködött arról, hogy beszéljem rá a Képviselő Testületet, fogadja el ezt az árat. Nem álltam kötélnek, polgármesterünket is tájékoztattam erről, aki egyetértett.
Tanulság: messziről jött ember azt mond, amit akar.
Vége (Vissza a Leányfalu - A Világ közepe honlapra)
Tóth Béla
Több minden volt gyanús a vevőjelöltnél. Az alapítványt tavasszal még szervezési stádiumúnak állították be, de januárban már a Leányfalun megépült központból akarták indítani a kamionjaikat. Félő volt az is, hogy mindössze kamion-telephelyet fognak sokáig vagy végleg üzemeltetni Leányfalun. Feltehetően a 11-es mellett. Az interneten szegényes megjelenése volt az alapítványnak. Hatalmas paksamétákból húztak elő egy-két szegényes küllemű levelet, dokumentumot, de a kezembe nem adták. Többek között a Köztársasági Elnöki Hivatal támogató levelét is lobogtatták. Ennek fejrésze távolról eredetinek tűnt. A vevőjelölttel az utolsó pillanatig nem sikerült összejönni. (Vissza oda, ahonnan ide ugrott!)
A saját értékesítési stratégiám kevés eséllyel kecsegtetett.
Ugyanis Leányfalun két szemlélet ütközik a Sorg-villa hasznosításáról.
Az egyik, hogy Leányfalu imázsát megőrzendő, nem szabad beépítéssel megváltoztatni a hagyományos küllemét. Ennek a tábornak a törekvése jutott érvényre a műemléki területté nyilváníttatásban. Mivel befeketetői körökben amúgy sincs ismeretségem, és szakmai ambícióim miatt nem is törekedtem rá, hogy legyen, ezt a tábort kívántam segíteni azzal, hogy megpróbálok olyan hazatelepülő családot keresni, akinek megéri a Budapest közeli elzárt nyugalom azt a ráfordítást, ami ide szükséges. De a műemléki védettség megindíttatásában nem volt részem, és tudomásom sem volt róla. Ehhez az értékesítési elképzeléshez hozzátartozik az a hátrány is, hogy Leányfalu érdekét a lehető legmagasabb eladási ár képezi, hiszen ekkor várhatna a legkevesebb jövőbeli bevételt az ingatlan után. Hacsaknem átváltaná az építményadót telekadóra. Aminek lenne a logikája, hogy az önkormányzati terhek - útépítés, útkarbantartás, úttakarítás, gáz- csatorna hálózat telepítési terhek stb. - a telek méretével arányosak, és nem az épületével. Most a közel négyszáz üres telket "aligadó" fejében kerülgetjük, építettük körül. Miközben azok értéke a közművesítettség révén többszörösére emelkedett úgy, hogy a rá nem csatlakozásra hivatkozva nem fizettek hozzájárulást.
A másik értékesítési főirány az, hogy az eladás révén a falu minél nagyobb távlati folyamatos bevételre tegyen szert. Tehát valami olyan vállalkozást kellene keresni (pontosabban elvárja az önkormányzat, hogy ilyen ránktaláljon), ami különböző csatornákon - turisztika fellendítése, leányfaluiak
foglalkoztatása, építményadó, vállalkozási adó növekedése, stb. - teljesíti ezt a vágyat. Ilyenek számára lett megfogalmazva a 600 MFt-os minimálár. Ezzel csak az a gond, hogy a meglévő épületek alkalmatlanok a 7,2 hektár értékének és fenntartásának érvényesítésére. tehát a vállalkozásnak építenie kell. De jelen pillanatban sem a műemlékvédelem, sem Leányfalu építési szabálzata nem teszi ezt lehetővé. Tehát a vevőtől úgy várunk meglehetősen sok pénzt, hogy zsákbamacskára költ. Sőt! Ha végül nem kap építési engedélyt, nemcsak a vételárat dobta ki az ablakon, hanem számos karbantartási és felújítási kényszert véve a nyakába, várhat ő az első stratégia szerinti vevőre. Ennek a bizonytalan állapotnak kellene véget vetnie Leányfalu településfejlesztésének azzal, hogy levéteti valamely területegységekről a védettséget, és egyértelmű építési szabályzatot készít a beépíthető területekhez. Igaz, az utóbbi nem vált szokássá, mert pénzbe és munkába kerül. De a tízszeresét is meghozná forgalmi érték növekedésben.
Mondjuk, előzetesen azt is el tudnám képzelni, hogy a Képviselő Testület megkérdezhetné a lakosságot, melyik stratégiát kövesse. Az első stratégia esélyessé tételéhez pedig az szükséges, hogy egyetlen, profi ingatlanközvetítő legyen megbízva az értékesítéssel. Akinek nem kell félnie attól, hogy a meglehetősen költséges kampányainak gyümölcsét más aratja le.
(Vissza oda, ahonnan ide ugrott!)
(Vissza a Leányfalu - A Világ közepe honlapra)
