2016. augusztus 1., hétfő

Még mindig "Mit kezdjünk a strandunkkal?"

Tisztelt Leányfalusi Olvasó!

Olvasom a Leányfalui Hírekben Varga Dénes "Mit kezdjünk a strandunkkal" című írását. Szíves figyelmükbe ajánlom, azzal együtt, hogy gőzerővel lobbizzanak azon, hogy a Képviselő Testület fülébe is eljusson. Majdnem minden szavával egyet lehet, egyet kellene érteni.

Kitérő *************** (Akinek nincs ideje, ezt a jelölt szakaszt ne olvassa!)
Varga Dénes nem akárki. Az Önkormányzat gazdasági bizottságának közgazdász végzettségű és gyakorlatú tagja. Ha hallgatna rá a Testület, nem ebben a stílusban írta volna meg gondolatait. Sőt! Már régen egyenesben volna a Sorg-villa és a strand sorsa.
Az én véleményemnek is talán többet kellene nyomnia a latba egyetlen voksnál. Mivel a strandot érintő szakterületek többségéből tanult, doktorált, sok éven át gyakorlott ismeretekkel rendelkezem. A Sorg-villa eladásában - egy a sok közül - jegyzett ingatlanközvetítőként vettem részt két-három évvel a kezdeteket követően. Mindazonáltal kérem a kedves olvasót, lobbizása során ne hivatkozzon rám, mert a Képviselő Testületek sorozata sportot űz abból, hogy amit Tóth Béla mond, annak az ellenkezőjét kell tenni. Csak azért, mert az egyik tagjának olykor (sokszor?)  a tyúkszemére voltam kénytelen lépni (többek között ebben a blogcsokorban). Többek között egy prominens másik tagja szavainak megerősítéséül, aki most még prominensebben van jelen.
Kitérő bezárva *********************************

Amit Varga Dénes gondolataiból jobban elemezni kell(ene); "... az egyetlen reális lehetőség a Sorg-villa eladása. Mégpedig nem 'egyes részeinek', hanem az egész ingatlannak az eladása."
Ehhez az idézett részlethez szeretnék egy tapasztalatot hozzáfűzni nyomatékosításul. Nehogy újabbb 10 év teljen el eredménytelenül.

Igen, az egész ingatlan - annak minden részletével - fenntartása meghaladja a (jelenlegi) önkormányzat képességeit. Ezért az egészet el kell adni. Amennyiben kultúrkörnyezetet várunk el a belterületünk közepén. "Mellesleg" az eladás jelentős forrást teremtene a strand és a falu egyéb fejlesztéseinek önrészeihez.

Azonban nehogy úgy értse bárki az egész ingatlan eladását, hogy egyben, és a jelenlegi besorolással.

Én találtam négy vevő érdeklődőt. Én szintén abból a vágyálomból kiindulva szálltam bele az értékesítésbe, hogy keressek olyan vevőt, aki az egészet hajlandó korabeli módon megőrizni. Meg kell azonban mondanom, hogy mivel nem egyedüli értékesítéssel voltam megbízva, különös költségek kockázatát nem engedhettem felmerülni. (Bizonyíthatalan lett volna kinek a reklámanyaga révén jön be a vevő.)
Lehet úgy fogalmazni, hogy mind a négy üzlet azért hiúsult meg, mert az ügyfél nem volt hajlandó a villa mellé 60 ezer négyzetméter olyan belterületi terület karbantartási, és a szomszédokkal fennálló tűzvédelmi kockázatok gondját a nyakába venni, aminek a beépíthetősége csaknem nulla. (Az általam januárban látott HÉSZ módosítási tervezet az enyhítésért kifejtett írásaim ellenére szigorította a korábbi állapotokat.) Sőt! A terület kezelési módjába is számtalan hatóság beleavatkozik. Olyan belterületen, amilyenből számtalan található Leányfalun.
Lassan mondom, hogy az illetékes elvtársak is megértsék: az önkormányzatiság azért van, hogy a központi elképzeléseket hozzáigazítsák a helyi érdekekhez, körülményekhez. Ezért kell(ene) dolgozniuk. Leányfalu adottságai olyanok (erdő, Duna közelsége, nem úgy, mint a Rózsadombon), hogy indokolatlan természetvédelmi szigetet tartani fenn a település belsejében. Különösen nem a Sorg-villa helyén, ahol az erdő mindössze három utcányira, a Duna pedig a szomszédban - egy országúttal elválasztva - van. (Vagy pedig, ha valamely hatóság úri kénye-kedve ilyen védelmet telepíteni, akkor az az értékcsökkenést fizesse meg a tulajdonosnak. Erre törvény van!)
Hab a tortán, hogy két ügyfél konkrét listát kért az önkormányzattól arra vonatkozóan, milyen ingatlanrészletre milyen (műemléki,) kezelési szigorítások vannak. (Jelenleg mind a 7,12 hektár műemlék, miközben 1942. körül keletkezett, és a műemlékvédelmi törvény alapvetően a kb. 1850. előtti építményeket védi.) Egyik sem kapott listát, csak ígéretet, hogy majd az önkormányzat besegít feloldani.
Nos. Akinek van 600 milliója arra, hogy a felújításra is elkölthessen ugyannnyit, annak van annyi sütnivalója, hogy az ígéret nem elegendő. Különösen az új államigazgatási körülmények közepette. Azaz a Leányfalu Önkormányzata által felfektetett HÉSZ alapján a szentendrei építési hatóság felügyeli az építési körülményeket.

Dr. Tóth Béla
2016. aug. 1.