1998. körül fejeződött be falunk gázvezetékének építése. Az emlékek felidézésén kívül azért érdemes ezzel ma foglalkozni, mert az én tudomásom szerint még ma is vissza lehet követelni a TIGÁZ-tól az árát. A mellékletekből látható, hogy a vezeték átadása kirívóan aránytalan értékegyeztetéssel jött létre, és az ilyen szerződések támadhatósága nem évül el.
Elöljáróban egy közérthető hasonlattal mutatnám be, miről van szó. Veszek külföldön egy autót. Megbízok egy taxist azzal, hogy helyezze itthon forgalomba (műszaki vizsgáztatás, rendszámmal ellátás, stb.), írassa mindjárt a saját nevére, tulajdonába az autót azért, hogy azzal szolgálja ki az én közlekedésemet. De úgy, hogy én a piaci árat fizetem a taxizásért. (Tudni kell, hogy a szolgáltatások piaci árában benne van az eszközök beszerzési ára is.)
A szemfényvesztések azon redszerváltás utáni, privaizációval kapcsolatos törvény mentén jöttek létre, amely kimondta, hogy a gázszolgáltatás csak a szolgáltató tulajdonában lévő vezetéken keresztül történhet. De ez egy műszaki célú törvény volt, ami a gazdasági részletekkel nem foglalkozott. Azt a felelősséget rendezte, ami a veszélyes üzem üzemeltetőjét terheli, azaz az akkori önkormányzati vagyonrendeződés közben nehogy az önkormányzatokon maradjon műszaki felelősség.
Az itt látható dokumentumok aláírója, címzettje ugyan a polgármester, de az előző bekezdésre hivatkozó egy-két képviselő (mammut cég kereskedelmi igazgatója, "prominens" gazdasági szakértő, stb.) alapvetően befolyásolta az ő és a képviselő testület véleményalkotását, döntését, cselekedetét.
Az 1998-ban megválasztott egyik képviselő az itt mellékelt dokumentumban (klikk rá a nagyításhoz) javaslatot tett arra, hogy vissza kell szerezni a 150 MFt értéket a TIGÁZ-tól. Két nyomós érvvel támasztotta alá előterjesztését. Az előző Orbán kormány az Alkotmánybírósággal megvizsgáltatta ezt az általános (feltehetően nem véletlenül keletkezett) eszközátadási gyakorlatot, és rendeletet hozott az önkormányzatok vagyonának visszaszerzésére. És lám! Egyik gázszolgáltató sem futott a nemzetközi bíróságra, hogy kár érte volna. (Mint, ahogyan most sem a hozzáértő bíróságra mennek a bankok ellenünk.) Azonban a kormány-rendelet csak azokat az eseteket érinthette, ahol az önkormányzati pénzen megépített, majd állami tulajdonba tett hálózatot adták át a külföldi, privát szolgáltatónak. Amelyik önkormányzat (későbbi építkezések miatt) önként kötött szerződést, azt a kormánynak nem volt joga felülbírálni. Azonban a TÖOSZ felajánlotta, hogy ezen önkormányzatok számára perközösségben visszaperli a szolgáltatóktól az értékeket. Vállalkozásának díja 50 ezer forint és 2 % sikerdíj lett volna. Ez lett volna, ha élünk vele, és cserébe kaphattunk volna kb. 150 MFt-ot (2 %-nál magasabb) kamataival. Mint ahogyan a többiek - akik éltek a lehetőséggel -, meg is kapták jussukat.
Ide is nagyon illik Váci Mihály "Még nem elég" című versének idézete (klikk!)
Ezért javasoltam (
klikk ide!), hogy aki ekkora kárt okozott a falunak "szakértői" befolyásával, azt azért ne nevezzük már ki díszpolgárnak! Alább bemutatom (klikk a képekre az olvasható mérethez) a keretátadási szerződés másolatát (a második építési ütemben emelkedett az összeg 150 MFt fölé). Aki talál benne utalást arra, hogy megkapjuk a hálózat ellenértékét, értesítsen. Ügyvéd olvasóimtól arra kérek értesítést, hogy miért ne lehetne ezt az értéket akár ma is visszakövetelni (ha másképp nem, részvényben).
Tóth Béla 2012.02.27.
